Un sueno en realidad I. - 17.fejezet

Sziasztok!

Íme a folytatás! :)Képeket még most sem hoztam a részhez, mert még vigyázok a nettel, ugyanis engem is meglepett, hogy 2 napja jó itthon. *kop-kop* De lehet, hogy ez csak átmeneti, nem tudom...

puszi: Detti

Péntekre szabadnapot vettem ki és kis túlzással mást sem csináltam egész nap, sőt még másnap sem a meccsig, mint néhány hónap után ismét dobozokba pakoltam bele az életemet, hogy vasárnap már tényleg csak be kelljen őket dobálni a kocsiba és átvinni a Calle Peña del Solra. Ana átjött munka után és nálam aludt, rengeteget segített a dobozolásban, közben pedig csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk, én pedig már teljesen el is felejtettem, hogy az értekezlet után kicsit rá is nehezteltem. Szombaton este úgy terveztük, hogy együtt indulunk el a Bernabéuba, ahová a találkozót beszéltük meg Sergioval, ugyanis a spanyol eltiltás miatt nem léphetett pályára. Felhúztam egy farmert és hozzá felvettem a Real Madrid mezemet, fejemre nyomtam a szintén klubcímeres  sapkámat és még a sálamat is magamhoz vettem, úgy jöttem ki a fürdőszobából. Ana a kanapén ült és hasonló szerelésben volt, mint én leszámítva a sálat. Nevetve karolt belém, miután bezártam a lakás ajtaját és úgy mentünk le a lépcsőn. Ahogy kiléptünk az utcára egy luxuskocsi parkolt le a ház elé és Sergio szállt ki belőle.

-         Ejha! – csettintett egyet a spanyol védő – Csak nem a Real Madrid meccsre készülődtök? – kérdezte nevetve.

-         Jé ez egy Real mez? – nézett végig magán Ana. – Amúgy szerinted hová máshová mehetnénk így? Olyan okos vagy néha Sese, de nem baj, én így szeretlek. – veregette meg a barátja vállát a spanyol lány.

-         Te meg rossz kislány vagy, de én meg pont azokat szeretem. – csapott egy kisebbet a barátnője fenekére. – Elvihetlek titeket?

-         Elfogadjuk a fuvart, igaz Aleja? – nézett rám kérdőn Ana.

-         Persze. – bólintottam és odasétáltam az autóhoz én is. Ahogy beszálltam jól megnéztem magamnak ezt a 4 kerekű csodát belülről, mert azelőtt még soha nem ültem ilyen felső kategóriás autóban.

-         Jean, kérem vigyen a Bernabéuba! – adta ki a parancsot Ana.

- Ahogy kívánja, asszonyom! – nevetett rá Serg és  indított. Az utat végignvetegéltük és számunkra csak másodperceknek tűnő idő alatt értünk el a Real Madrid stadionjáig. A Bernabéu környéke már tele volt szurkolókkal, akik tömött sorokban igyekeztek a kapuk felé kezükben a jegyükkel. Sergio a játékosoknak fenntartott parkolóba tette le az autót, én pedig ahogy kiszálltam körüljárattam a szemem a drágábbnál drágább kocsik közt, ahol megtaláltam a frissen mosott, csillogó fekete Q7-est is, amelyik Gonzalo szponzori Audija volt. Egy külön kis folyosón indultunk el az  egyik VIP páholyba, amit elsősorban azoknak a játékosoknak tartanak fel, akik sérülés vagy eltiltás miatt nem játszhatnak egy-egy bajnokin, ugyanis a Madridnál még ma is az íratlan szabályok közé tartozik, hogy ha valaki nem kerül be a keretbe, akkor is ott kell lennie a meccsen. Csodálatos volt onnan a rálátás a pályára, de én mégis úgy éreztem magam, mintha egy akváriumba lennék és ahogy észrevettem Ana is feszengett a szponzorok küldötteiből, a madridi felső tízezer tagjaiból és a néhány játékos rokonából álló társaságban. Mind a ketten jobban szerettünk valamelyik peña tagjaival összekapaszkodva ordítani a különféle szurkolói rígmusokat, ahogy csak a torkonkun kifért, de hogy vette volna ki magát, ha Sergio egyedül üldögél idefenn az akváriumban, mi meg odalenn szurkolunk? Így is eléggé kilógtunk a társaságból, mert Van der Vaart és Sneijder gyerekein meg rajtunk kívül máson nem is volt még csak egy mez vagy csak egy sál sem, úgyhogy inkább csendben ültünk le Serg 2 oldalára, hogy onnan nézzük meg a Real Madrid soron következő bajnokiját. A csapat játéka eléggé hullámzó volt az utóbbi időben, de azért nem hagyták nagyon megszökni a Barcelonát. A Madrid soron következő ellenfele az Athletic Bilbao volt és mind a két csapaton rajta volt a pontszerzési kényszer ezért egy nagyon izgalmas és jó mérkőzésre volt kilátás. Már az első percben láthattuk, hogy a pályán lévő 2 csapat közül, a mienk a veszélyesebb.Sneijder már a 2. percben kapura lőtte a labdát, de picit elszámolta magát és a játékszer a reklámtáblán csattant, nem sokkal később pedig Robben ugratta ki Higuaínt, ám a bíró befújta a lest, mire mindenki talpra ugrott a stadionban, aki a hazaiak híve volt, köztük mi is Anával. Én csak magamban átkoztam a katalán bíró összes létező felmenőjét, de Ana ki is mondta, amire gondolt.

-         B*zi katalán! – ugrott fel a helyéről, mire az összes szem rászegeződött. – Én egy meccsre jöttem szurkolni. – nézett hátra a válla felett a szörnyülködő sznobok felé, aztán visszaült a helyére.

A 12. percben végre megtört a jég és a Madrid betalált: Heinze passzolt hajszálpontosan Sneijdernek, aki megindult vele a kapu felé, a védő lemaradt róla Wes pedig az alkalmas pillanatban ellőtte ballal, hogy aztán előadhassa a gólörömét. Miután Ana elrendezte a sznobokat már én se éreztem kellemetlenül magam, amikor felugrottam megünnepelni a vezető gólt és a spanyol lánnyal előadtuk a Puta Barca nevű rigmust az elit szörnyülködésével kísérve, miközben Sergio talán még életében nem mulatott ilyen jót, mint amilyet akkor a VIP páholyban.  A Bilbao szívósabban támadott, a Madrid pedig jól reagálta le a helyzetet. Hogy mennyire jól az a 28. percben derült ki, amikor egy összjáték végén épp Gonzalo találta a kapuba, miután 2 védő közt elsült a jobb lába. Fülig érő szájjal ugrottam fel a helyemről egy hatalmas kiáltás kíséretében és a boldogságom csak még nagyobb lett, amikor a gólörömét látva észrevettem, ahogy egy kis szívet rajzolt a levegőbe, innen tudtam, hogy ez a gól nekem szól. Anával összekacsintottunk és amikor a stadion szpíkere a góloknál szokásos módon bemondta a gólszerző keresztnevét, mi a többi 80 ezer emberrel együtt eresztettünk el egy Higuaín felkiálltást, aztán jót mulattunk hármasban azon, amikor az elit egy része még inkább megpróbált elkülönülni tőlünk. Azonban a jó hangulatúnak nem tartott soká, mert először csak szépített a Bilbao, de aztán a bíró még egy véleményes tizenegyest is befújt nekik,amit berúgtak, így 2-2-vel mentek pihenőre a csapatok, Ana pedig ismét nem bírt magával.

- Casero! Hijo de puta! – füstölgött magában, a bírót szídva, miközben a sznobok már majdnem belefulladtak a páholy hátterében számukra felszolgált koktélokba a szörnyülködéstől, Serg meg én pedig a visszatartott röhögéstől. A második félidő elején ugyanaz kezdett el lejátszódni, mint a meccs elején. Záporoztak a lövések, a kapufák zengtek. Majd az 58. percben Gago felnézett, észre vette rögtön a csapattársát elől és passzolt. Ezzel ugratta ki 3 védő között Higuaínt, aki ellőtte a labdát Iraizoz mellett és mehetett az aznapi második gólját ünnepelni. Ismét fülig érő szájjal pattantam fel a helyemről és úgy ugrottam Ana nyakába is, hogy aztán ismét a szurkolókkal együtt kiabáljuk mi is a gólszerző nevét. A meccs további részében már nem esett gól, de rengeteg volt a meg nem adott tizenegyes, a meg nem történt kiállítás és a tévesen beintett les, azért kellet egy kicsi égi segítség is, hogy behúzzák a meccset, de sikerült. Felállva tapsoltuk meg a fiúkat mi is a VIP páholyban, amikor Ana ismét rám kacsintott, aztán mikor meglátta, hogy a bírói hármas a játékoskijáró felé vette az irányt elkáromkodta magát.

-         Árbitro, cabrón! Puta madre! - aztán rákezdtünk a  híres egysorosra, amit az ilyen meccsek után szokott énekelni az Ultras Sur, meg akkor, ha valaki a csapatból bombagólt lő – Así! Así! Así gana el Madrid!

-         Lejössz velünk az öltözőkhöz? – kérdezte Ana, amikor sietve szedtük össze a cuccainkat.

-         Persze.

-         Akkor siess, már elkezdtek befelé szállíngózni a srácok. Ha szerencséd van elcsípheted az argentinodat.

-         Indulhatunk. –mondtam, aztán Serget követve elindultunk egy újabb folyosón, miközben odabenn a páholyban hálát adtak az égnek a felső tízezer tagjai, hogy végre elmentünk. A spanyol védő meg majd megpukkadt a röhögéstől.

-         Hát ez nem volt semmi! Ki lesztek tiltva a VIP páholyból. – törölgette a könnyeit.

-         Látod Sese, ezért utálom az akváriumot! Még engem néznek hülyének, mert szurkolni merek egy futballmeccsen. Tudod mit? Máskor inkább te is gyere le a lelátóra! Hidd el szívesen fogad ott mindenki!

-         Azt gondoltam, de ha már itt ez a páholy... – tárta szét a kezeit a védő.

- Engem ide többet nem hozol fel, az biztos. –nézett csúnyán a barátjára Ana. - Na megérkeztünk. – jegyezte meg a spanyol lány megállva a klubcímeres szőnyeg közepén. Előttünk pár lépéssel végződött a lépcsősor, ami a szent gyepre vezet ki, a tágas tér 2 oldalából pedig ismét egy-egy rövidebb folyosó nyílt. A jobb oldali a vendégöltözőhöz vezetett, míg a bal oldali a hazaihoz.

- Bejött már? Vagy még kinn van a pályán? – türelmetlenkedtem.

- Nyugi, biztos elkapták még egy-két pályaszéli interjúra és mindjárt itt lesz. – próbált Ana csítitani.

Odaköszöntem a többi játékosnak is, akik a szurkolók buzdításának megköszönése után az öltöző felé vették az irányt, de én már azt vártam egyre türelmetlenebbül, hogy a kis argentinom jöjjön. Nem sokkal később megláttam, ahogy battyogott fel a lépcsőn Gagoval és Marceloval beszélgetve, és épp nevetgéltek valamin. Marcelo vett észre először már messzebbről kiabált nekem:
- Hozzuk a nap hősét.Aztán jutalmazd meg érte az éjszaka. - tette hozzá röhögve egy kacsintás kíséretében.
- Na de Marcelino! - vágta nyakon játékosan Higu.
Mezét hanyagon a válla felett átvetve hozta és úgy lépkedett fel a lépcsőfokokon.
- Biztos meg akarsz ölelni egy kicsit koszos és izzadt focistát? - kérdezte, mikor átöleltem.
- Túl későn kérdezted.Amúgy meg nem érdekel. Gratulálok a duplához! El se hiszed,hogy mennyire örülök neki!

- Azt látom.

- Észrevettem a szívecskét is. – bújtam hozzá mégjobban.

- Mind a 2 gólt neked lőttem. – mosolygott rám.
- Köszönöm és büszke vagyok rád!
- Köszönöm! De ha nem haragszol megyek és rendbe szedem magam. Megvársz?
- Ilyen hülye kérdést.Persze. Addig beülök a kávézóba,majd gyere oda.
- Rendben. De előbb kérek valami előleget a jutalomból! – jelent meg huncut fény a szemeiben.
-  Remélem előlegnek megteszi. - kacsintottam rá és megcsókoltam. - Na de most menjél, mert így maradsz, de akkor nem kapsz semmit! – fenyegettem meg játékosan, aztán sietve eltűnt az öltöző ajtaja mögött...

*

Sergio és Ana a meccs után rögtön hazamentek. Ramos míg beállt a kocsival a garázsba és mindent elrendezett, addig Ana bement a hatalmas házba. Amint kinyílt az ajtó már rohant végig a szobán, Odi, Ramos kutyája és már vidáman ugatva ugrálta körül a lányt.
-Na várjál csak,mindjárt kapsz finomat enni.Látom megetted már,amit kitettünk mielőtt elindultunk.Te kis haspók,még rajtam is túl teszel.-Vette fel a kezébe a kutyust és megsimogatta, amiért hálából Odi megnyalogatta a kezét.Tett ki neki az éjszakára egy kis kaját és vizet, majd bement a konyhába és kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, amiből kivett egy tál epret, ám azt nem vette észre, hogy Sergio mögé lopódzott.

-         Már megint éhes vagy? – kérdezte a védő, mire Ana ijedtében összerezzent és majdnem elejtette az epres tálat.

-         Jesuscristo, úgy megijesztettél! – kapott a szívéhez, letéve a tálat.

-         Csak nem rossz a lelkiismereted? Mondjuk azokután,amit leműveltél a VIP páholyban nem csodálom.

-         Én csak szurkoltam. Különben pedig Alejandra is benne volt.

-         Még elrontod azt a lányt, aztán Gonzalo mit fog ehhez az egészhez szólni?

-         Á, nem olyan könnyű az. Alejandra jó kislány.

-         Te pedig rossz kislány vagy. Nagyon rossz. – húzodott még közelebb Anához Serg. A lányt teljesen elbódította a férfi közelsége

-         Amúgy csak a pezsgőhöz gondoltam ezt a kis epret. – habogta.

- Szerintem előbb kóstoljuk meg így pezsgő nélkül. – indítványozta Serg majd szájába véve egy szem ízletes gyümölcsöt, odahajolt Anához. A lány tudta, hogy mit akart ezzel és gondolkozás nélkül megcsókolta, hogy ketten együtt, egszerre ízleljék meg az epret és a gyümölccsel együtt egymást is. Ennyi is elég volt, hogy mind a ketten teljesn beinduljanak és egymásnak essenek a konyhában, de egy pillanatra szünetet tartottak.

-         Felmenjünk? – kérdezte meg Sergio.

-         Nekem jó lesz itt is.

A védő nem válaszolt, hanem felemelve a lányt feltette az asztalra és ott folytatták tovább a nem éppen csendes élvezkedést. Serg Ana testéről falta fel az epret, de egy idő után úgy érezte, hogy már semmi szükség a gyümölcsre és félretette a tálat.Finoman és gyengéden kezdtek mozogni, hogy felvegyék a ritmust, aztán fokozatosan gyorsítottak a tempón, mígnem egszer csak összedőlt alattuk az asztal, ők pedig a földre kerültek.

- Hostia! Elfelejtettem, hogy már rég meg kellett volna csináltatnom ezt az asztalt. –nevetett Sergio a földön feküdve.

- Jókor jut eszedbe. – nevetett Ana is.

- Ezek szerint az asztalt elfelejthetjük.

- Akkor menjünk fel a hálóba! –tápászkodott fel Sergioról Ana.

- A fürdőbe...és azt csinálhatsz velem,amit csak akarsz. – állt fel Sergio is.

- Tetszik az ajánlat. – nézett sokat mondóan a barátjára, aztán mind a ketten felmentek a lépcsőn, hogy egy újabb mámoros éjszakát töltsenek együtt....

Lábjegyzet :)

Életemben eddig egyszer voltam Madridban és akkor természetesen a Real Madrid soros bajnokiját sem hagyhattam ki. 2010 tavaszán, az Osasuna elleni hazai bajnokin én is ott ugráltam a lelátón további 80 ezer madridista társaságában. Magamra is szedtem pár rigmust és káromkodást is, amit beletettem a részbe. Hát nézzük is,hogy melyek ezek! :)

Puta Barca = Ki nem ismeri? Minden meccsen hallani,amikor rákezd az Ultras Sur. K*csög Barca, kb. ennyit tesz magyarul :D

Casero! = bunda!

Árbitro cabrón! = S*ggfej bíró! Ezt is imádják kántálni.

Así! Así! Así gana el Madrid! = Ezt is sokat hallani, amikor valaki bombagólt lő, ha gálázik a Real vagy ha a bíró a Madridot sújtó vitatható ítéletei ellenére is nyerni tud a csapat. Így nyer a Madrid, kb ennyit tesz magyarul.:)

Hostia ! = A fenébe!

A többit meg nem fordítom le, azok is káromkodások.:D