2012. március 13., kedd

Un sueno en realidad I. - 15.fejezet

Hola!
Köszönöm a türelmeteket, íme itt a folytatás! :)


*
-         Jó reggelt princesita! – ült le Serg az ágy szélére és úgy nézte az ébredező barátnőjét.
-         Neked is Sese! – nyújtozott egyet a lány és adott egy puszit a védő szájára. – És neked is Ody! – simogatta meg a barátja kiskutyáját, aki közben felugrott mellé az ágyra.
-         Ody! Gyerünk innen lefelé! Neked is van saját ágyad!- szólt a kutyusra a gazdája.
-         Ugyan hagyjad már!
-         Nem hagyom. 2 nappal ezelőtt szétszedte az egyik párnámat és idebenn minden csupa toll volt.
-         Azért kellett nálam aludnod? – ölelte át a nyakát Ana.
-         Igen.
-         Csak azért? – biggyesztette le a száját Ana és olyan szomorúan nézett a barátjára, amennyire csak tudott.
-         Nem. Az irtó szexi barátnőm mellett akartam lenni, ugyanis már nagyon hiányzott. – döntötte vissza a párnára Anát, aztán a nyakát kezdte el csókolgatni.
-         Serg...én  ízé....szóval nem akarlak megzavarni...Úristen.... de ha elkésel a fotózásról, akkor nagyon pipák lesznek rád. – figyelmeztette a barátnője a védőt, miközben igyekezett a tér és idő érzékét megtartani. Serg nem igazán akart tudomást venni Ana mondandójáról, ám pár pillanattal később röhögve esett le az ágyról,amikor Ana gyomra egy hangos kordulással jelezte, hogy ideje lenne valamit enni.
-         Neked sohasem szokott korogni a gyomrod? – hasalt végig az ágyon a lány és úgy nézett le a földön vihorászó szerelmére.
-         Mamacita, nem is te lennél. – törölgette a könnyeit Serg. – Még ilyenkor is a kajára gondolsz?
-         Te meg egyfolytában a szexre? – nézett angyali mosollyal rá Ana.
-         Amikor így ülsz az ágyamon akkor másra nem tudok gondolni.
-         Én meg ha éhes vagyok, akkor nem tudok másra gondolni.
-         A konyhában találsz harapnivalót. Megyek összekészítem a dolgaimat. – csókolta meg szenvedélyesen a barátnőjét Serg. – Majd elviszlek a suliba.
Ana csak bólintott egyet, aztán kimászott az ágyból és felöltözött. Ezelőtt is már nagyon sokszor járt Ramos hatalmas házában és már tökéletesen kiismerte magát a sok szoba útvesztőjében. Először nem nagyon értette, hogy minek neki ekkora ház, amikor csak ő él benne, de az első Ramos-féle buli után nagyon hamar rájött a megoldásra. Az ilyen bulikon mindig rengeteg ember van ott, köztük akadnak olyanok is, akiket még maga a házigazda se ismer, de ez nem nagyon zavarja. Mindenki elengedi magát és az összes energiáját a bulizásba fekteti bele. Ahogy emelkedik a hangulat, úgy fogy az alkohol is és sokan nem igazán kerülnek olyan állapotba, hogy hazataláljanak, ezért másnap reggel a buli eseményeit felidézni próbáló sereg áll sorban aszpirinért a konyhában. Szerencsére ezek a bulik nagyon ritkák, mert a Real Madrid meccsei miatt nincs ilyesmire idejük, amikor 2-3 naponta másik városban, másik országban lép pályára a csapat. Az eddigi utolsó nagyszabású bulit hónapokkal ezelőtt tartották, még a nyári szünetben és a téli szünetig erre nem is lesz lehetőségük. Ana izgatott várakozással lépett oda a hűtőhöz és nyitotta ki a frigó ajtaját, de ahogy belenézett rögtön lefagyott az arcáról a mosoly.
-         Sergio Ramos, ugye nem mondod komolyan, hogy 3 tojáson, 1 szelet sonkán és egy répán kívül semmi sincs a hűtődben?
-         Hopp! Elfelejtettem bevásárolni. – dőlt neki az ajtófélfának a védő.
-         De akkor mit eszel? Miből élsz?
-         Rendelek kaját. – vont vállat.
-         Most nincs időm, hogy rántottát csináljak, úgyhogy szerintem induljunk, aztán majd útközben veszünk valamit. – csukta be a hűtőt Ana és ismét korgott egy hatalmasat a gyomra.
-         Oké. Gyere, nehogy éhen halj nekem! – kapta fel a kocsikulcsot és vigyorogva megpördítette az ujján Serg.
-         Nem vicces. – vágta nyakon játékosan Ana, amikor elsétált mellette.


Miután Serg bezárta a házát, beült Ana mellé a fehér R8-asba és kihajtott a kapun. Útközben megálltak a Starbucksnál és Ana vett magának meg a szerelmének reggelit és a magának életmentő kávét. Serg félretette kicsit a saját kis csomagját, a barátnője azonban villámgyorsan eltüntette a saját croissantját.
-         Melyik újsághoz is fotóznak most? – kérdezte Ana, miközben belekortyolt a kávéjába.
-         A GQ – válaszolt Serg le sem véve a szemét az útról. – páran a válogatottból leszünk majd rajta a következő szám címlapján.
-         Értem.
-         Lisa azt mondta, hogy ő is ott lesz. – mosolyodott el a védő.
-         Lisa? – akadt majdnem a lány torkán a kávé a név hallattán.
-         Igen, én kértem, hogy hívják őt is. Szerintem csodálatos képeket készít és valahogy a hangulat is jobb lesz, érzem.
-         Meghiszem azt. – morogta az orra alatt Ana. Valahogy már a kávé sem kellett már neki, tökéletesen éber állapotba került.
-         Ana, kérlek ne féltékenykedj már állandóan! Ő csak egy barát, érted?
-         Persze értem. Egy barát, aki egyébként egy bombanő. – bámult ki az ablakon Ana.
-         Hogy értessem meg veled, hogy nincs okod a féltékenységre?
- Megjöttünk. – jegyezte meg Ana, Serg pedig befordult a térre és amikor leállította az autót az iskola előtt, a másik irányból épp akkor érkeztünk meg Gonzával és a fehér R8-assal szemben leparkolt a fekete Q7-es. Ahogy kiszálltam láttam, hogy Ana nincs éppen jó hangulatban. 

Lisa, akiről szó van :)
Benn az iskolában mérgesen dobta le a táskáját a székére és dúlva fúlva szabadult meg a kabátjától is. Odamentem az asztalához és épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor intett, hogy ne mondjak semmit. Nagyot fújva leült a székre és csak egy szót mondott.
-         Lisa.
-         Már megint miatta vitatkoztatok?
-         Igen. Sese most valami fotózásra sietett és ott lesz ez a nő is. Tudom, hogy mit akarsz mondani Alejandra, de gondold bele magad az én helyzetembe! Te mit szólnál ha kiderülne, hogy Gonzalo legjobb barátja történetesen egy nő sőt tovább megyek egy bombanő?
-         Őszinte leszek, nem tudom, hogy hogyan reagálnék. De én hiszek a férfi és nő közti barátságban.
-         Ez szép dolog, de Sesének van múltja az ilyen dolgokban és nem is rövid a női listája.
-         Tudom, de bízz benne! Serg nagyon szeret téged!
-         Benne bízok, Lisában viszont nem. Na mindegy, hagyjuk is! Nem akarom még jobban elrontani a mai napomat. – fintorgott – Viszont te elmesélhetnéd, hogy mi történt tegnap! – hajolt előre a széken Ana. – Láttam, hogy Pipita hozott el.
-         Igen. – pirultam el.
-         Ezek szerint az éjjel is együtt voltatok. Jól gondolom?– dőlt hátra a székén Ana sokat mondó mosollyal. – Annyira szurkoltam, hogy kibéküljetek! Na de mesélj! – dörzsölte össze a két kezét -  Hogy történt a nagy összeborulás? Részleteket akarok!
Elmeséltem neki a publikus részleteket és annyira belejöttünk a társalgásba, hogy még az időre se figyeltünk oda, emiatt pedig majdnem lekéstem a tanórámat. Kapkodva öltöztem át és rohantam le az emeletről a földszinti próbaterembe. Végeztem pár bemelegítő gyakorlatot, megkerestem a választott dalokat tartalmazó CD-ket, aztán pontban a csengő szavára megjelentek a másodéves diákok a teremben. Elővettem a papírt a névsorral és azzal kezdtem az órát, hogy 2 csoportra szedtem a másodikosokat, aztán kiadtam a feladatokat.
- Bueno -tettem le a papírt - Akkor az első csoporttal – néztem a jobb kéz felől állókra – Madonna Hung Up c. számára készítünk egy koreográfiát, a másik csoporttal pedig – néztem a bal kéz felől álló kis csoportra – az ABBA Gimme,Gimme,Gimme c. dalára a Mamma Mia filmből. Gondolom azt nem kell elmagyaráznom, hogy mi a közös a két dalban. Nos akkor melyik csoport akar kezdeni? – sétáltam előre és megálltam velük szemben várakozón nézve rájuk. – Ennyire ne tolongjatok, mert nem tudok választani! – fontam keresztbe a két karom, mert egyik csoport sem akart kezdeni, mígnem egy bátor jelentkező el nem döntötte a kérdést és az ABBA dalát kifogó csoporttal láttunk neki a munkának, a többiek pedig addig ültek a terem másik végében és onnan nézték a társaik  produkcióját. Az óra nagyjából felénél tartottunk egy kis szünetet, amíg ki nem fújtam magam egy kicsit és helyet cserélt a 2 csapat. Kicseréltem a CD-t a HiFi lejátszóban, amikor is kinyílt az ajtó és Lucas Moreno lépett be rajta.
- Buenos Días! Elnézést a késésért! – dobta le a cuccát a sarokba és beállt a csoport legelejére.
- Lucas, beszélni szeretnék veled az óra után. – néztem rá jelentőségteljesen a vállam felett. Lucas az iskola egyik legtehetségesebb és legjobb táncosa volt, de az utóbbi időben valami miatt rendre elhanyagolta az óralátogatást. Nagyon érdekelt, hogy mi folyhat a háttérben, mert nem szerettem volna, ha emiatt bajba kerül. – Mindenki megvan? Akkor kezdhetjük! – álltam vissza a helyemre és elindítva a zenét megmutattam a diákoknak az első lépéseket. Egészen az óra végéig ezen akoreográfián dolgoztunk, míg el nem engedtem őket 5 perccel a szokott időpont előtt. Lucas lehajtott fejjel jött oda hozzám és szótlanul állt meg  velem szemben.
- Lucas, ha ezt a hiányzást is beírom, akkor bajba kerülhetsz. Nagyon sok az igazolatlan órád, ugye tudod? – csóváltam meg a fejem a névsort a kezemben tartva.
- Tudom és nekem már úgyis mindegy, mert Jauregui már megüzente, hogy a napjaim meg vannak számlálva az iskolában.-sóhajtott egyet fájdalmasan.
- De ha tudod, akkor miért nem jártál be rendesen? Valami baj van? Segítségre lenne szükséged? Nekem elmondhatod, ha akarod akkor nem árulom el senkinek, de segíteni szeretnék. – tettem a vállára a kezem.
- Nincs időm órára járni, mert dolgozom. 3 étteremben is mosogatófiúként dolgozom, hogy el tudjam tartani magam és tudjam fizetni a tandíjat. Először azt hittem, hogy bírni fogom, de egyre inkább kicsúszik ez az egész a kezeim közül. A szüleim vállalkozása csődbe ment és nem tudnak támogatni ebben a tanévben, magamtól kell talpon maradnom és ezt senki sem érti meg. Senkinek sincs fogalma róla, hogy milyen nehéz ez az egész! Jauregui ki fog rúgni és akkor mehetek vissza Huelvába és sohasem lesz belőlem színész. – döbbenten hallgattam Lucas mondandóját.
- Nem írom be a hiányzásod. – tettem el a tollat. – Mond csak, biztos, hogy ki fognak rúgni?
- Igen.
- Mennyivel tartozol az iskolának? – faggatóztam tovább. Éreztem, hogy nagyon nehezére esik a helyzetéről beszélni, de minél többet meg kellett tudnom róla, hogy segíteni tudjak neki.
- Idén még egy részletet sem fizettem be és mivel sokat hiányoztam elvették az ösztöndíjamat is.
- Értem. – bólintottam elgondolkozva – Most lesz órád?
- Nem.
- Akkor gyere, meghívlak egy kávéra és mesélj nekem egy kicsit a családodról és erről az egészről.
- De biztos van jobb dolga is a tanárnőnek, minthogy az én problémáimmal foglalkozzon. – kezdte el a parkettát bámulni.
- Lucas, segíteni szeretnék neked valahogy! Ha van valaki,aki megérdemli, hogy itt tanulhasson az te vagy! Hihetelenül tehetséges vagy és ha képes vagy ennyi áldozatot hozni az álmodért, akkor nem fogom hagyni, hogy csak így kirúgjon Alicia és szerintem a többieknek is lesz ehhez pár szavuk a délutáni értekezleten. Na jössz akkor?
Lucas nem válaszolt, csak összeszedte a cuccát és kijött utánam a folyosóra. Ahogy hallgattam a meséjét és közben a capuccinomat kortyolgattam lélekben felkészültem a délutáni várhatóan viharos hangulatú értekezletre...


8 megjegyzés:

  1. hihi, Lisa♥ nyugi Ana, nem kell féltékenykedni, tényleg csak egy barát :) :D pár év múlva te is rájössz :P:P
    még mindig imádom ♥ :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Ana addig még beleőrül párszor a féltékenységbe :D :D
      Köszi!!!:)

      Törlés
  2. Szija!
    Lelövitek itt nekem a poént??? :D
    Most akkor ezekszerint nincs rá oka?
    Egyébként Ana és Sese nagyon aranyosak! =)
    Aleja rendes Lucassal. Remélem sikerül neki elérni hogy ne rúgják ki szegényt! :)
    Várom a folytatást!
    Puszi: Vii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csajszi!
      Dehogy lövöm le.Arról van szó, hogy Klausz az egyik történetéhez "kölcsönvette" Anát és Alejandrát,de az ő sztorijában Lisa a főszereplő.Nála nincs oka rá,h féltékeny legyen, nálam pedig vagy igen vagy nem.;) Egyébként jócskán van időbeli ugrás is a két történet közt. ( http://lisaycesc.blogspot.com/ )
      Jaureguinek nincs épp vajból a szíve, nem lesz könnyű menet elérni ezt és nem is biztos, hogy sikerül.
      Sietek vele:)
      puszi: Detti

      Törlés
  3. Hola! :)
    Sese és Ana nagyon cukik, de remélem tényleg nincs oka a féltékenykedésre. Alejandra viszont írtó rendes a sráccal:)
    Várom a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hola!
      Majd a folytatásból kiderül:)
      Igen:) Szeretne neki segíteni,de nem rajta múlik, hanem Alicián,h maradhat-e.:)
      Sietni fogok vele.:)
      puszi

      Törlés
  4. Hola Detti.!
    Ana és Sese haláliak, bár nem hiszem, hogy van oka féltékenykedni Lisára. Alejandra rendes a sráccal,nagyon szimpatikus.:))
    Amúgy jól gondolom, hogy Klausz történetével van egy kicsit fűszerezve?:)
    Várom a folytatást.:)
    Puszi, Deveczke.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hola!
      Majd kiderül.;) Alejandra már csak ilyen.:)
      Jól gondolod.:)Klausszal már régről ismerjük egymást és mikor elkezdte írni a Make yout gondolta,h "kölcsönveszi" az én szereplőimet, aztán meg nekem is eszembe jutott,h ha Lisát beleteszem a történetbe,azzal adhatok neki még több pluszt és még nagyobb a paletta,amiről meríthetek a történet folytatására nézve.:)
      Sietek vele.:)
      puszi:Detti

      Törlés